Foglalkozások

Célunk, hogy a lovakat, a lovaglást és a lovak körüli teendőket emberközelivé tegyük, elsősorban lovat szerető szabadidős lovasokat képzünk, akik örömöt találnak ebben a sportban és azonosulnak az életérzéssel.

A foglalkozások aktív résztvevői gyermekeim, akik 3 illetve 5 éves koruk óta lovagolnak és egyesületünk aktív tagjai:

Luca Turánnal:

Kinga Bogival:

Ha szeretnéd kipróbálni nálunk a lovaglást telefonos egyeztetés alapján megbeszélhetünk időpontot. Ha szeretnél hozzánk csatlakozni, annak részleteiről személyesen beszéljünk!

Mindenkivel adottságai és tudása szerint foglalkozunk. Mivel nem lovarda vagyunk, hanem sportegyesület, a tanulók órarend szerint járnak lovagolni. Ennek azért van jelentősége, mert a rendszeresség tudatosabb tanulást eredményez. Ha szeretnéd kipróbálni nálunk a lovaglást, a tanórák végére (vagy esetleges hiányzás esetén más időpontban) telefonos egyeztetés alapján megbeszélhetünk időpontot. Ha ez után szeretnél hozzánk csatlakozni, annak részleteiről személyesen beszéljünk!

Végül pár szó a lovas felszereléséről:
A legfontosabb, hogy mindig időjárásnak megfelelő, kényelmes öltözékben legyünk, valamint kobakot (vagy bármilyen más fejvédőt) vegyünk fel. Még a legnagyobb melegben is csak hosszú nadrágban lovagolunk, viszont a gumicsizma inkább csak esős időben, vagy trágyázáskor indokolt. Cipő vagy bakancs lábszárvédővel praktikusabb. Én farmernadrágban, bakancsban és lábszárvédővel lovagolok. Sok lovasom esküszik a lovas nadrágra, vagy a cicanacira, de a lényeg az, hogy kényelmes legyen! A gerincvédő szőrén lovaglásnál nem ajánlott.

Sokszor érkezik olyan lovas hozzám, aki már részt vett egy hetes lovas táborban valahol vagy néha ült lovon és esetleg még ki is vitték terepre. A lovaglás tanulása nem két perces folyamat. Hosszú évek alatt jut el valaki oda, hogy valóban elmondhassa, hogy tud lovagolni. Nem könnyű, de ha már megvan a tudás, annál nagyobb élmény. Ha angol stílusban, nyeregben lovagoltál már valahol, akkor itt nálunk egy egész más élményt fogsz megtapasztalni, nagyjából olyat, mint amikor egy normál sebváltós autóból egy automata sebváltósba átülsz (vagy amikor a kutya után egy macskát próbálsz simogatni).

Elsősorban az alapszintű lovastudás átadását tartom fontosnak. Nem képzek versenyzőket, de nem azért, mert nem tisztelem a versenyzői munkát, vagy mert nincs meg a tudásom hozzá. Mind két lovas gyermekem táplál magában versenyzői gondolatokat és én támogatom őket ebben, de nem ez az elsődleges cél. Az a tapasztalatom, hogy az alapszintű lovastudás széles körben való elterjesztésére van elsősorban szükség. Ennek megszerzése természetesen magában hordozza a versenyzői továbblépés lehetőségét, sőt előfeltétele is annak, de egy életen át tartó hobbilovas lét legalább annyit adhat - ha nem többet - egy embernek, mint néhány versenyzőként eltöltött év.

Néhány szót arról a lovaglás-formáról, amit mi képviselünk:

A lovaglás olyan mint a társastánc: együtt mozgunk a lóval. Amint megváltoztatjuk a súlypontunkat, a ló reagál rá. Mivel a ló is egyensúlyra törekszik, a mi megváltozott súlypontunk alá lép, és máris irányítottuk a lovat (elindulásnál, megállásnál, apróbb oldalmozgásoknál használjuk).

Irányításkor a testsúly segítségen kívül adunk a lónak egy kis támogatást lábbal, megnyomjuk, vagyis megerősítjük az irányt az által, hogy pl. ha jobbra kanyarodnánk, akkor a bal lábunkkal megtoljuk jobbra.

A ló irányítása sok apró mozdulatból áll össze, amely az elején bonyolultnak tűnik, de amint az ember megtanulja, természetesebb lesz, mint amikor a két lábunkkal a földön járunk. (Gondolj csak bele, hogy milyen nehéz volt annak idején megtanulni biciklizni, vagy akinek van jogosítványa a csúsztatott kuplung mennyi időbe telt, amíg ráéreztünk!) Bővebben a "Lovas tankönyv" résznél olvashatsz erről.

A lovaglás, ha már megtanuljuk és ösztönössé válik, megjön a lovas érzés, és olyan lesz, mintha a ló és mi egyek lennénk.